Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem
Alapítva	1920 (1996)
Hely	Magyarország, Budapest
Korábbi nevei	Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémia
Típus	állami egyetem
Rektor	prof. dr. Padányi József mk. ezredes[1]
Elérhetőség
Cím	1101 Budapest X. ker., Hungária krt. 9–11.
Postacím	1581 Budapest, Pf. 15
Elhelyezkedése
Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 29′ 42″, k. h. 19° 06′ 34″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 42″, k. h. 19° 06′ 34″térkép ▼
A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemtémájú médiaállományokat.

Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem
Budapest X. ker., Hungária körút 9-11.

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) 2000 és 2012 között Magyarország egyetlen katonai felsőoktatási intézménye volt. Feladatait a felsőoktatási intézmények számára biztosított autonómia szellemében és a vonatkozó jogszabályok alapján a honvédelmi miniszter közvetlen felügyelete alatt látta el. Az egyetemen két karon, a Kossuth Lajos Hadtudományi Karon és a Bolyai János Hadmérnöki Karon folyt a magyar honvédtisztképzés (katonai vezetői, had- és biztonságtechnikai mérnöki és katonai gazdálkodási szakokon), valamint civil biztonság- és védelempolitikai, nemzetbiztonsági, védelmi igazgatási, biztonságtechnikai mérnök, büntetés-végrehajtási nevelő szakemberek képzése. A képzés a bolognai rendszerre történő áttérés után alap-, mester- és doktori szinten folyt. Az egyetemen két doktori iskola, a Hadtudományi Doktori Iskola és a Hadmérnöki Doktori Iskola működött, amelyek PhD fokozat odaítélésére voltak jogosultak a hadtudományok és a katonai műszaki tudományok területén. Az egyetemen az említett tudományágakban habilitációs fokozatot lehetett szerezni. A képzés két kampuszon, a budapesti Hungária körút 9–11. alatti katonai objektumban, valamint Szolnokon folyt. A ZMNE 2012. január 1-jével szűnt meg, mikor egyetemi karként integrálódott a létrejövő Nemzeti Közszolgálati Egyetembe Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar néven. 

 Történelmi előzmények 

A katonai vezetők felkészítésének hagyományai állami létünk kezdetéig nyúlnak vissza. Ebben az időszakban a nyugat-európai példát követve a nemes ifjak lovagi szellemben történő gyakorlati felkészítése szolgálta a vezetővé képzést. Utóbb, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós, az egyetem névadója foglalkozott behatóbban a „hadak vezetésével” megbízottak képzésével és vázolt fel máig is ható elgondolásokat annak jövőjéről. A 18. században II. Rákóczi Ferenc törekvéseiben már a megvalósítás lehetőségei, a képzés intézményesítésének gondolatai is felvetődtek.

A 18–19. század fordulóján hadügyi forradalom zajlott le Európában, melynek lényegét a hadseregszervezésben végbement fejlődés jelentette. 1793–1814 között több országban rátértek az állampolgárok általános védkötelezettségén alapuló hadkötelezettségre. Ezáltal az országok férfilakosságának 5–7%-át besorozhatták, ami korábban elképzelhetetlen, több százezres hadseregek felállítását eredményezte. S a tömeghadseregek megjelenése fontos reformokat követelt az elavult szervezeti egységek megújításában is.

Új szervezeti egységek, magasabbegységek – hadosztály, hadtest – létrehozása magával hozta a katonai vezetés rendszerének megváltoztatását is.

Ez előtérbe állította olyan vezető szervek kiépítését, amelyben magas képzettségű, nagy harci tapasztalattal rendelkező tisztek végezték kezdetben az ellátás, a szemrevételezés, a csapatok mozgatásának bonyolult feladatait. Majd a terepfelmérések, térképkészítések, hadműveleti elgondolások fokozatosan vezettek a harc, a háború sokoldalú előkészítéséhez, megvívásához, s a tapasztalatok feldolgozásához. Mindez a tevékenység magasan képzett, minőségi jegyekkel rendelkező tisztikar létrehozását tette szükségessé.

Ugyanakkor a tömeghadseregek vezetésével kapcsolatos bonyolult és sokrétű feladatok előtérbe állították a legfontosabb katonai szervezet, a vezérkar szerepét, amelynek élén a vezérkari főnök állt, aki a hadvezér után a legfelelősségteljesebb posztot töltötte be. A vezérkarok meghatározó szerepet játszottak a háborús előkészületek tervezésében, szervezésében, vezetésében, és a vezérkari tisztek felkészítésében.

A minőségi tisztképzés terén az Osztrák Birodalomban Mária Terézia (1717–1780) óta nagy jelentőséget tulajdonítottak a hivatásos tisztikar, ezen belül a vezérkari tiszt típusának kialakításának. Ennek kezdeti lépéseinek tekinthetjük a különböző katonai tanintézetek hálózatának kiépítését, a Nemzeti Testőrgárda 1760-ban történő felállítását és sokoldalú kiképzését, illetve gyakorlati tevékenységét.

Ezzel együtt fokozatosan külön vált az alapfokú (csapat-) tisztképzés és a felsőfokú (törzstiszti, vezérkari) tiszti felkészítés. Az Osztrák Birodalomban 1852-ben kezdte meg működését a bécsi vezérkari szakiskola, a Kriegsschule. Ezt követően, az Osztrák–Magyar Monarchia idején a magyar vezérkari tisztek is a bécsi Kriegsschulén, majd az első világháború alatt a belgrádi és a laibachi Tájékoztató tanfolyamon szerezhették meg a szükséges képesítést.

 Ludovikából főiskola 

A Magyar Ludoviceum Hadi Académia terve a reformkor eszméi között öltött testet. Az 1808. évi országgyűlés törvénybe iktatta az intézmény megalapítását, ám az hosszú időn át csak névleg létezett. Bár 1848 decemberének első napjaiban végre megkezdte működését Pesten e fontos tanintézet, de a város elfoglalását követően azonnal meg is szűnt.

Ludovika Akadémia

Így újabb évtizedek és a kiegyezés kellett ahhoz, hogy 1872. november 21-én Pesten megindulhasson a magyar nemzeti alapfokú tisztképzés, kezdetben gyalogsági és lovassági, majd 1913-tól tüzér szakon is.

Jelentős változásokat hozott az 1928-as esztendő, miután Akadémia I. elnevezéssel gyalogos, lovas és tüzér, Akadémia II. megjelöléssel pedig műszaki, páncélos valamint repülőszakképzés zajlott. Ez utóbbi intézményből alakult meg 1939-ben – Budán – a „Bolyai János” Honvéd Műszaki Akadémia, illetve Kassán a „Horthy Miklós” (1942-től „Horthy István”) Honvéd Repülő Akadémia. A Ludovika Akadémián 1944 augusztusában avattak utoljára tiszteket. Túl a hatalmas háborús vérveszteségeken, 1945 májusa és 1946októbere között elbocsátották a tisztikar mintegy 60%-át, sőt 1947 végére ez az érték meghaladta a 6700 főt. E rendkívül magas – köztük nagy számban vezérkari – tiszti „kiáramlást” lehetetlen volt pótolni, hiszen – bizonyos rövid tanfolyamokat nem tekintve – 1945és 1947 között nem működött Magyarországon semmilyen szintű katonai tanintézet.

Egyrészt azonban a hidegháború fokozatos kibontakozása, másrészt a baloldali erők fokozódó térnyerése (a „Ki kit győz le?” történelmi kérdésének eldőltét követően), mind inkább napirendre tűzte a különböző katonai tanintézetek ismételt életre hívását. Ennek megfelelően, 1947 tavaszán újból konkrét igényként fogalmazódott meg – egyebek mellett – az új típusú tisztikar létrehozása.

1947. október 1-jén nyitotta meg kapuit a Honvéd Kossuth Akadémia, amelyet két évvel később megszüntettek, a képzés a Honvéd Katonai Akadémián folytatódott (1950-1951), majd feladatait a Fegyvernemi Tiszti Iskolák (1950-1957) vették át.

A magyar katonai felsőoktatás 1955–1991 között a társadalmi tényezők által determinált ideológiai és koalíciós függőségből adódó meghatározottságot tükrözött. A képzés és a kutatás intézményileg is szétválasztott rendszerben folyt.

Az 1957 februárjában megalakult Egyesített Tisztiiskolán, majd 1967-től a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, a Zalka Máté (1990-től Bolyai János) Katonai Műszaki Főiskolán, valamint a Kilián György Repülőműszaki (1990-től Szolnoki Repülőműszaki, 1991-től Szolnoki Repülőtiszti) Főiskolán folytatódott alapfokú tisztképzés.