Búvárkodás a pesti ipartörténet mélyén. A tetőcserepek, a saját szabadalmú keramitkockák és az elektromos szigetelők árnyékában dísztárgy-szekció is működött a kőbányai Drasche-gyárban. Jó másfél évtizeden keresztül kiváló szecessziós és art deco iparművészeti tárgyak készültek itt. Majd jött a gazdasági válság, a nippek és az államosítás. Kései igazságszolgáltatás egy elfeledett, letagadott díszkerámia-gyárnak.

A 20. század elején Magyarországon a nemzetközi élvonalba tartozó pécsi Zsolnay-gyár mellett az üzemi jellegű (ipar)művészeti kerámia legszínvonalasabb képviselői között találhatjuk – a budapesti Fischer Emil-féle vagy Hüttl Tivadar-féle gyár mellett – a szintén budapesti (kőbányai) Drasche-gyárat, hivatalos cégnevén „Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten [azelőtt Drasche]”. Sajátos módon a szakirodalom e gyárral igen mostohán bánt: a korai, 1910 körüli szecessziós és art deco díszműkerámia-gyártásáról egészen a legutóbbi időkig szinte tudomást sem vett, sőt a forrásokat félreértve és a tárgyanyagot nem ismerve még a létezését is kifejezetten tagadta. (1)

Mára azonban a korabeli írott források (gyári iratok, kiállítási katalógusok stb.) mellett ebből a korai időszakból is számos igen színvonalas váza, tál és önálló kisplasztika került elő. A 20. század viharos magyar történelmének ismeretében azonban nem is csodálkozhatunk azon, ha a gyár működéséről sokszor a legalapvetőbb tények, időpontok és nevek hiányoznak; ilyenkor maguktól a gyűjteményekbe rendezett tárgyaktól remélhetjük a legtöbb információt.

Forrás: artmagazin.hu