SZEMELVÉNYEK ELEKTRONIKUS ÚTON ÉRKEZETT LEVELEKBŐL
( Egy kis dicsekvés)

1.  Garamvölgyi Annamária főszerkesztő Budapest: – Tudatom Veled, hogy kineveztek az egyik új minisztériumba vezető főtanácsosnak.
Kedves Misi ! Ezúton szeretném megköszönni a munkádat, azt, hogy mindig megörvendeztettél bennünket a sok színes kis anyagoddal, a portréiddal, tudósításaiddal. Nélküled nem érhettünk volna el olyan sikereket, mint amilyeneket elértünk.
Jó volt Veled dolgozni ! Kívánom, hogy munkaszereteted és munkabírásod még nagyon sokáig ne hagyjon el és találkozhassunk írásaiddal a sajtó széles palettáján.

2. Kirchknopf András ny. kohómérnök: -Kerékgyártó Mihály egy KIVÁLÓ EMBER és nagyon jó pedagógus. Az ózdi történelmi események fényképes megörökítésében elvitathatatlan érdemei vannak. A szamunkásképzésben elért eredményei és a szakmunkásvizsgán tanusított magatartása sok fiatalnak adott pozitív boldogulási lehetőséget ( én a vizsgabizottságban az ÓKÜ képviseletében vettem részt). Nagyra becsülöm pedagógiai és fotóművészeti munkáját. További sikeres tevékenységet kívánok.

3.Tersánszky Attila volt ózdi lakos: -Valóban tiszteletre méltó amit tesz a tájékoztatás és dokumentálás terén. Vagy 50 éve ismerem soha nem állt rossz ügy mellé.

4. Herceg Ákos (egykori tanítványom): – Csinálja ezt valaki utána, szinte minden ózdi rendezvényről beszámolót kapunk. Én pont a minap kérdeztem tőle, honnan van ennyi energiája, hogy minden rendezvényen ott van, mindenről tudósít. Ha valaki, akkor ő biztosan megérdemelne egy ózdi elismerést is.

5. Kónya Béla ny. vezető főtanácsos: – Misi Bácsi évtizedeken át,puszta létezésével és ténykedésével bizonyította, hogy micsoda óriási a különbség a ” villantás, meg a villogás ” között ! Szerénységére mi sem jellemzőbb, hogy minden valamire való eseményen ott van, teszi a dolgát szorgosan, s mire a “repi felüti a fejét”, Ő már máshol csinálja legfrisebb képét. Krónikája már egy kordokumentum kötet, s ezért még annyit sem kapott, hogy köszönet. Igaz,ötven éve,ugyanaz rajta a köpönyeg ! Én és a “való világom”,már évek óta felső hangon, a “helyi Oscart” Neki szavazom,de…….. hatom, mert mindig mást “díjaz” a hatalom ! Nekem  Ő csak barátom, nem rokonom, de mondhatom, nem csak én látom, hogy produkcióban nagyon  a “top”-on van.

Bárdos István ny. részleg vez. – Tisztelettel köszöntelek Téged, a volt Oktatót, akinek mindig voltak céljai és álmai, még akkor is ha a többiek ezt elérhetetlennek, vagy furcsának találták. Ha egyesek nem is, de a TÖBBIEK mindig megértették a dolgok lényegét!  Igy hát továbbra se halogass semmit és mindennap tegyél valamit…

6. Tiszteletem Mihály bácsi ! Egy régi tanulója voltam, remélem emlékszik rám. Sok idő telt el és nagy lelkiismeretfurdalásom van. Ön rengeteg jót elkövetett értem és hálából egyetlen jótanácsát sem fogadtam meg. Igaz a múltamon változtatni már nem tudok, de remélem a jövőben  támogat ismét a munkában.

7. Pémerné Kassakürti Ágnes Ózdi Alkotók és Befogadók Csoport vezetője: – Még emlékszem középiskolás éveimre, amikor Ön az Ózdi Vasasnak is dolgozott és heti rendszerességgel láthattam, olvashattam tudósításait a 70-es években. Ön ma ugyanolyan rendszerességgel, pontosan dolgozik, amit én nagyon tisztelek és nekünk egy kicsivel fiatalabbaknak a példaképe lehet. Fogadja köszönetünket és tiszteletünket az  Ózdi Közösség nevében is,ahol rendszeresen megosztom képriportjait.

8. Kiss Csaba újságíró Nyiregyháza: – Kedves Kolléga ! Büszke vagyok Rád, és a megyei MÚOSZ tagságára. Sikeresen túl vagyunk a küldöttek megválasztásán !
Kérlek, bármiben segítségre szorulsz ,fordulj megyéd küldötteihez
vagy akár hozzám !
( MÚOSZ: Magyar Újságírók Országos Szövetsége )

9. Z. Farkas Erzsébet Kazincbarcika  író,költő: –  Igen Mihály ! Köszönhetjük, hogy  2016-ban is itt vagyunk. Sohasem hittem volna, hogy megélem, mert régebben ezt a kort bizony már öreg kornak mondtam. Mégis boldog vagyok, mert egészségben, Istenem és gyermekeim szeretetében élhetem. Láthatom unokáim fejlődését.
Hálás vagyok, hogy életem útján megismerhettem munkásságodat és örök barátomnak mondhatlak, Tegyük a dolgunkat tovább ott, ahová a mindenható rendelt addig, amíg engedi.

10. Dr. Nagy László orvos Debrecen: – Kedves Misi ! Melyik általánosba, ill. gimibe jártál ? Én a Bem utcaiban, majd a JAG-ban tanultam és valamelyikben volt egy Kerékgyártó Mihály osztálytársam.
1966-ban elkerültem Ózdról, és jócskán túl már a 60 éven, egy- egy név kapcsán szondázom a múltat, keresem a gyökereket.

11. Dr. Piskóthy Gábor ny. orvos Budapest: – Kedves Mihály ! Kiszurtalak az Ezermesterből. Jó fej vagy ! A kemi egy neves márka. A fotóaparát is engedelmes a kezedben. Remekek a fotóid és jó társaságba vagy keveredve. Őrizd meg mindenkor belülről sugárzó derüdet – jól is áll.
Polihisztorságod újabb ága-bogát is lelepleztük. Azért vagy Te örök fiatal mert minden szépet megtalálsz, azok meg Téged.

12. August J. Molnár azaz Molnár Ágoston Washington-díjas professzor a Rutgersz Egyetem ny. egyetemi tanára:- Kedves Mihály ! Gondolom, hogy érdekesnek találja azt a beszélgetést, amelyet a Vatikáni Rádió munkatársa készített velem. Szeretettel küldöm, Molnár Ágoston.

13. Dargó István ny. kohász Budapest:-Kedves Mihály ! Végre, hogy megtaláltalak ! Már régen akartam írni neked, hisz olyan közismert vagy Ózdon, hogy megkaptad volna a postai úton küldött levelemet is.
1961-ben elkerültem Ózdról. Mozgalmas fél évszázad van mögöttem. Tisztelettel kérlek ! Találkozzunk !

14. Rónaföldi Zoltán Kazincbarcika RZ TERV Mérnöki Vállalkozás:  – Tisztelt Kerékgyártó Úr ! Kérem szives hozzájárulását, hogy a cserkészettel, cserkészrepülőkkel foglalkozó írásaiból a könyvemben idézhessek és a honlapján szereplő fényképekből a Básti Józsefről, Pétery Miklósról készült képeket használhassam könyvemben – természetesen a forrás hozzáadásával.

15. Benyhe László ny. mérnök: – Kedves Misi ! Találkoztam a cikkeddel Móricz Zsigmondról. Nagyon örültem, hogy írtál az író ózdi kötődéséről. Elég kevesen tudnak erről. Nekem a szüleim könyvei között megtalált, 1979-es Kortárs folyóirat 1080.oldalán található írásból van tudomásom Móricz Zs. Ózdon tett rokoni látogatásáról. Gratulálok írásodhoz, talán kedvet, ihletet ad valakinek a kutatáshoz, részletek megismeréséhez.

16.  Andók György ny.iskolaigazgató Putnok: – Kedves Mihály ! Találkoztam az Ózdi Magazinban az iskolatörténeti könyvemről általad írt cikkel. Köszönöm a méltatást és hálás vagyok Neked azért is, hogy amikor 1993-ban egy rimaszombati CSEMADOK küldöttség látogatta meg  iskolánkat és én ismertettem iskolánk múltját, akkor Te arra biztattál, hogy a Gömöri Hírmondóban cikksorozatban ismertessem a jelentős és szines múlttal rendelkező iskola történetét. A cikksorozat elkészült és hála a sorsnak egy százéves múlttal rendelkező iskola története könyv formájában is megjelenhetett. Sokoldalú munkádhoz erőt, egészséget kívánok.

17. Talián Zoltán tanár, állandó diakónus : – Kedves Mihály ! Nagyon köszönöm a korrekt hírmegosztásodat a képekkel együtt. Lélekben velünk voltál az előadáson azzal a több mint 100 embertestvéremmel, akik érdeklődtek Hódoscsépány gazdag múltja iránt.

18. Dr. Ötvös László a teológiai tudományok doktora, kutatóprofesszor író-költő: – Kedves Mihály ! Kedves újságíró Barátom ! Jó szem  és kitűnő irodalmi véna kell azokhoz az “Életképekhez” amit az újságban írtál. Gratulálok ! További írói munkádra Isten áldását kérem.

—————————————————————————————–

Örökös Tag – 2009. március

Az ózdi Nyugdíjas Hengerészek Klubjának “főhadiszállása” a Béke-telepi Civilházban van, ahová a klubtagok rendszeresen összejönnek, beszélgetnek, emlékeznek, időnként elõadásokat hallgatnak meg.
A legutóbbi – március 2.-i – összejövetelük során Kerékgyártó Mihály ny. műszaki oktatót az Ipari Szakmunkásképző Intézet egykori pedagógusát a klub, tiszteletbeli Örökös Tagjává fogadta.
Márkus Gyula ny. kohómérnök a klub elnöke elmondta, hogy Kerékgyártó Mihály annak idején éveken át munkálkodott a szakember utánpótlás biztosításában.

Az Örökös Tagságról szóló Díszoklevelet Németh Ferenc ny. ügyvezetõ igazgató h. adta át a nevezettnek:

—————————————————————————————–

Ózdi Közélet

Kitüntetés és jókívánságok a 70. születésnapon
Rend a lelke mindennek!

Bor István Iván Alkotói Díjat kapott Kerékgyártó Mihály fotós és újságírói munkájának elismeréseként az Alkotó Képzőművészek és Írók Országos Szövetségétől (AKIOSZ).
A festő, grafikus és rajzművészrõl elnevezett kitüntetést az idén először adták át, és épp a 70. születésnapját
ünneplő ózdi polihisztornak, akinek az elmúlt közel öt évtizedben mintegy tízezer írása jelent meg húsz újságban.

Egy hétig is vendégeskedhetnék Kerékgyártó Mihálynál, ha mindent meg szeretnék nézni, amit az elmúlt évtizedek során összegyűjtött, pedig a kor történeti jelentőségű dokumentumainak egy részét már elajándékozta levéltáraknak, múzeumoknak, könyvtáraknak.
A több ezer darabos sajtógyűjteményét pedig a Brassói úti ÁMK kapta.
– Mindenre oda kell figyelni, a téma szó szerint az utcán hever, amit általában észre is vesznek azok, akik nyitott szemmel járnak – mondja mosolyogvaa fotós, akirõl sokan nem tudják, hogy gyermekként alaposan megismerte a szabolcsi tanyavilág életét, hiszen Hajdúnánásról került Ózdra.
– Még ma is megvan az a vonatjegy, amivel 1955-ben megérkeztem, hogy aztán kohó-olvasztár szakmát tanuljak az MTH-ban, vagyis a Munkaerõ-tartalékok Hivatala 102. számú intézetében.
Az 1960-as évek elején kezdtem rendszeresen írni az Ózdi Vasasban, előtte olvasói leveleket küldtem különböző lapoknak.
Eleinte a szakmunkásképzéssel foglalkoztam, hiszen a katonaság után szakoktató, majd vezető szakoktató lettem.

Beszélgetésünk közben folyamatosan szedi elő a papírokat, amelyekkel igazolja, hogy az általa elmondottak tények.
Így kerül a kezembe az a feladóvevény, amelyen az első, 19 forint összegű honoráriumot megkapta az Ózdi Vasastól, azok a csekkek, amelyek mutatják, hogy az írásaiért, fotóiért kapott összegek egy részét jótékony célra fordította.
De itt a legutóbbi Ki kicsoda a magyar oktatásban, ahol szakoktatóként szerepel, a Ki kicsoda
a magyar fotóséletben, a Magyar Irodalom Évkönyve (1997), ahová az Ózdi Kristály helyettes
szerkesztőjeként került be, az Új Misszió, melyben a moszkvai templomokról írt.
Nem tagadja, kis(z) korában ott is járt.

– Rend a lelke mindennek, tematikusan elrakom a dokumentumokat, szeretném, ha ezek közkinccsé
válnának, ha már nem leszek – mutatja a roskadozó polcokat.
Nagyon érdekelnek a helytörténeti témák is, évek óta publikálok a Honismeret folyóiratban. Elsõsorban Ózd és térségéről írok, de ha kell, elmegyek a megyeszékhelyre is.
A városban Kerékgyártó Mihályt elsősorban fotósként, újságíróként ismerik, pedig diákok százai
kerültek ki szakmunkásként a keze alól, sőt felnőtteket is oktatott.
Ebben a minőségében kapta meg 1983-ban a Széchenyi István-emlékplakettet.
A számtalan díj és kitüntetés közül erre a legbüszkébb, amit az Országjáró Diákok Köre keretében végzett környezetfejlesztési tevékenységével érdemelt ki.
1995. december 8-án ment nyugdíjba, de ez sem jelentette számára a közélettõl való visszavonulást,
azóta is ír, fotóz és segíti az AKIOSZ Ózdi Regionális Csoportjának munkáját, helyettes szerkesztõje az általuk kiadott Ózdi Kristály című lapnak.
– Jubileumra készülünk, jövőre lesz 15 éve, hogy megalakult a kör, így a költészet napjára kiadjuk a harmadik antológiát. Még ez év decemberében megjelenik az Ózdi Kristály tizenkettedik évfolyama a tagok legújabb verseivel, írásaival. És itt van még a Vakok Világa, ahová rendszeresen készítek interjúkat – sorolja búcsúzóul a fotós, aki az elismerésrõl csak annyit jegyzett meg: nagy megtiszteltetésnek tartja, de nem õ kérte, adták.

Viszont legalább ennyire örül annak, hogy július 9. környékén, a 70. születésnapján rengetegen köszöntötték.
Köztük az AKIOSZ Ózdi Csoportjának tagjai, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnöke, dr. Eötvös Pál, az Új Misszió szerkesztõségétől Czoborczy György, Obbágy Csaba iskolaigazgató, Vass Tibor helytörténész, Nagy Károly zenetanár, Levora Sándor üzemmérnök, Koreny Imre nyugdíjas művezetõ és Márkus Gyula nyugdíjas kohómérnök.

L. Ország Erzsébet
———————————————————————————————————

Szabad Föld

Köszönjük tudósítóinknak
2oo7. december 21.

Azért, hogy rovatunk ebben az esztendőben is ilyen színes és változatos tartalommal jelenhetett meg, tudósító olvasóinkat illeti a köszönet. Köszönjük azoknak is, akik csak egy képet, hozzászólást vagy véleményt küldtek nekünk, hiszen ezzel is gazdagítottak bennünket.
Külön is köszönjük leghűségesebb tudósítóink munkáját, és ünnepélyesen lezárjuk a lapunk májusi legelső számában kiírt Képpel és írással című pályázatunkat. A bírálóbizottság négy olyan olvasónkat részesítette díjazásban, akik képekkel és írásaikkal a legtöbbet tették a rovatért.
Kiadónk jóvoltából a következők számára utalunk ki fejenként bruttó 15 000 forintot:
Horváth-Dori András
Kerékteleki Kalmár Mária,Cibakháza,
Kerékgyártó Mihály, Ózd
Mihály Gyula, Kölcse

Gratulálunk a díjazottaknak és kérjük őket is, de valamennyi olvasótársunkat is, továbbra is küldjék képeiket, írásaikat, véleményeiket, észrevételeiket-közös örömünkre, gazdagodásunkra.

A szerkesztő
———————————————————————————————————

Z. Farkas Erzsébet írásával köszöntjük a 70. éves Kerékgyártó Mihályt

Sorsérlelte misszió 2008

Kerékgyártó Mihály – krónikás – nyugdíjas – pedagógus – műszaki oktató – újságíró – fotóriporter, férj, édesapa és nagyapa. Örökifjú. Szorgalmával számtalan megérdemelt díj tulajdonosa. Megcsillanó szemüvege mögött olyan Ember tekint reánk, akit észre kell venni, aki figyel embertársaira.

Hetvenedik születésnapjára írni készülve lelkem szeretetével mélyedtem el Kerékgyártó Mihály általam ismert művei boncolgatásában. Őszinte Embert ismertem meg gondolataiban, fotóiban elrejtve. Emlékezetembe idéztem sok-sok évvel ezelőtti ózdi találkozásunkat. Az Alkotó Képzõművészek és Írók Országos Szövetségének rendezvényén. Ekkor lettem figyelmes a vakuját villogtató Emberre. Az ünnepi műsor sem tudta elvonni figyelmemet a szinte észrevétlennek tűnni akaró fotósról.

„Mert ki is az ember?
Semmi a mindenhez képest
És minden a semmihez képest.
Közép a semmi és a minden között.”
(Blaise Pascal)

E fotós körül vibrált a levegő, szinte vonzotta a tekinteteket. Ilyenkor mondják azt a lélekbúvárok, hogy az embernek kisugárzása van.
Érzékeny lelkemet megérintette fegyelmezett megjelenése, amelyből sugárzott a tisztelet. Magára erőltetett, szigorúnak tűnő viselkedése és lágy vonásai ellentmondanak egymásnak. Éreztem, életében sejtelmek, titkok lappangnak. A villanásokra – amely megörökíti a pillanatokat – szüksége van. Nem akar semmit elszalasztani életéből. (Jól gondoltam.)
Első találkozásunkból ennyi maradt meg bennem.
Az évek során mindössze párszor láthattam Kerékgyártó Mihályt, de sohasem adódott alkalom a beszélgetésre, de egyre gyakrabban figyeltem fel megjelenő munkáira.
A KRISTÁLY lapok jeleskedtek fotóival, írásaival. Gyakorta találkoztam Vele az Észak-Magyarország hasábjain. Mindig, minden betűt elolvastam Tőle, fotóin elmerengtem. A céltudatos fotók árnyaiba belemélyedve láttatta meg Önmagát.
Egyik ózdi rendezvény után kérdeztem meg Balobásné Bodnár Katalin csoportvezetőt – lelki társamat – ki Õ? Katalin válasza egyértelművé tette, hogy sejtéseim megállják a helyüket. A komoly külső gazdag belsőt takar. Kerékgyártó Mihály fő mozgató rugója a kulturális életnek. Írásai és fotói több évtizede folyamatosan jelennek meg városi, megyei, országos lapokban. Egykori tanítványai példaképnek tekintik őt.
Itt van tehát elrejtve megjelenésének ereje. Biztos vagyok benne, hogy tanítványai sohasem látták Őt gyengének, bátortalannak. Kerékgyártó Mihálynak hivatása volt az oktatás.
Nem véletlenül olvastam a KI KICSODA a magyar oktatásban címmel, az Oktatási és Kulturális Minisztérium 2007-ben kiadott H-M II. kötetében rövid életútját. Kitüntetései: Művelődési Miniszteri Dicséret, Széchenyi István Emlékplakett Díszoklevél, és még megannyi sok-sok elismerő oklevél. Publikációi 8-10 ezer cikk, fotó helyi, megyei, országos lapokban.
Kerékgyártó Mihály munkássága gyökeret vert az oktatás szívében. Elismerő rangot kapott személyes missziójában.

Az Észak-Magyarország c. napilap Emberközelben c. rovatában amikor a publikálásról és fotózásról kérdezték, egyebek között ezt mondta: „az eseményeket szeretném megörökíteni az utókor számára”. Majd hozzátette: „a rendszeresség híve vagyok. Kiegyensúlyozott életritmust alakítottam ki”.

„Többet ér egy pillanat.
Mint sok lomha század.
Mi örökre megmarad,
Egy ritka villanás csak.”
(Tóth Ede)

Egy képnek, egy költeménynek vagy novellának semmi más célja nem lehet, csupán annyi, hogy szép legyen. Átitatja a fotós – író hangulat, az a belsõ erõ, amelyre egyszerűen csak annyit mondunk, hogy szép! Hát ilyennek látom Kerékgyártó Mihály műveit.
Kerékgyártó Mihály lelki gazdagságát erősíti a rászoruló gyermekek megsegítése is. Nem megy el a gondok mellett, amikor csak tud, segít. És Õ tud, mert akar. Erre számos bizonyíték van.
Kálmán Gyula: Az olvasztókemencétől a katedráig c. írásában mutatta be Kerékgyártó Mihályt. Elgondolkodtató, sors érlelte misszió bontakozott ki előttem. Életében a gyermekek igazi szeretete sem véletlen. Tanyai kisiskolában végezte el a nyolc általánost. Ózdon ipari tanulóként kitűnő minősítéssel szerezte meg az olvasztár oklevelet. A város akkoriban a kohászat fellegvára volt. Az ózdi ipari tanuló intézet ontotta a szakmunkásokat, így olyan oktatókra volt szükség, mint éppen Kerékgyártó Mihály. Feletteseinek feltűnt, hogy biztos szakmai ismeretein kívül emberi-nevelői tulajdonságokkal is rendelkezik. Ettől kezdve szívós tanulással elvégezte a kohóipari technikumot, majd a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen megszerezte a műszaki oktatói oklevelet.
Pedagógiai arc poeticájában a személyiség tudatos formálása volt számára elsődleges. Nem csak azt tartotta fontosnak, hogy milyen szakmában jeleskedik egy tanulója, hanem azt is, milyen emberré válik. Akaratát, tehetségét hogyan kamatoztatja embertársaihoz való viszonyában. Azt vallotta, hogy a személyiség fejlesztése elengedhetetlen a nevelőmunkában.
A tanítás kiegészítőjeként Természet – Búvár klubot vezetett. Fontosnak tartotta hazánk természetvédelmi területeinek megismerését. Mindamellett aktív közéleti tevékenységet is folytatott. Különböző kedvtelései között a fotózás kapott főszerepet. A sajtóval való kapcsolata évtizedek óta szoros.
Életútjára a fáradhatatlan küzdeni akarás, hivatástudat, szorgalom a jellemző. A nemzeti érdekek és értékek hű őrzője, a Magyar Nemzetőrség századosaként.
Családi háttere mindenben segítségére volt. Felesége, gyermekei, unokája legfőbb tisztelői.
Kevés embernek adatik meg, hogy egy életöltőn keresztül a szeretet missziójának burkában küzdje végig magát bölcsőtől a bölcsességig. Neki sikerült.
Kerékgyártó Mihály életének újabb stációjához érkezett 70. évével. Kívánom, hogy belső kincsével, belső boldogságával haladjon tovább megkezdett útján.
Isten áldása kísérje.
——————————————————————————————————-

  AKIOSZ Kristály Évkönyv 2007

Az egyik ózdi AKIOSZ tagunk, Kerékgyártó Mihály, gyerekkora óta fotózik. Kezdetben kizárólag családi fotókat készített, de ahogyan teltek-múltak az évek, évtizedek fokozatosan tért át az úgynevezett sajtófotók készítésére, amelyek különböző lapokban, folyóiratokban jelentek, jelennek meg.
Most arra kértük Kerékgyártó Mihályt, hogy ez alkalommal rendhagyó módon ne az általa készített fotókból válogasson, hanem azokból, amelyeket őróla készítettek barátai, kollégái különböző helyszíneken s közismert emberek társaságában.
Némi rábeszélésre elővette a családi fotóalbumot, amelyekből néhányat most Kedves Olvasóink is megismerhetnek.

(AKIOSZ : Alkotó Képzõművészek és Írók Országos Szövetsége )
———————————————————————————————————

Elismerések képekben

———————————————————————————————————
Könyvheti Újság –  Miskolc 2006

Ózdi Kristály évforduló

1966 tavaszán indult útjára az irodalmi – kulturális folyóirat, az Ózdi Kristály, amely a szépirodalom népszerűsítését, a helyi művészeti élet bemutatását, szervezését, propagálását határozta meg tevékenysége céljául. A lapot bízvást nevezhetjük megyei, sőt regionális kiadványnak is hatóköre, illetve a benne publikáló szerzők illetősége, olvasottsága alapján, bár a „helyieken” túl az ország más területein élők írásait is gyakorta közreadja. Az évforduló alkalmából megjelent jubileumi szám írásai kiemelik a hagyományok és a múlt iránti tiszteletet és a szerzőknek azt a törekvését, hogy a régióban élők mindennapjait, örömeit, gondjait, céljait megszólaltassák.
Az alkotógárda tagjai fiatalok és idősebbek, költők, írók és képzőművészek. Közös bennük az irodalom szeretete, amelynek népszerűsítését mindannyian szívügyüknek tekintik. A kör tevékenységét hűen tükrözik az Ózdi Kristály lapszámai. Van miről számot adni, hiszen az antológiák megjelenésétől kezdve a költészet napi rendezvények létrehozásán át irodalmi pályázatok, országos találkozók szervezéséig széles a skála. Sok – sok vers, illetve rajzok, festmények, művészi fotók láthatók a lapban. Olyan szellemi pezsgés tükörképei, amelyek nemcsak helyi étékeket képviselnek, hanem szélesebb körben is jelentősek a kultúra iránt fogékonyak számára.
Az Ózdi Kristály főszerkesztője Balobásné Bodnár Katalin Gizella maga is költő, verseskötete a közelmúltban jelent meg. Munkáját sokan segítik, mint például Kerékgyártó Mihály író, publicista, szerkesztő helyettes, valamint a lap többi munkatársai. A támogatók közt első sorban az Ózdi Polgármesteri Hivatalt, a Városi Könyvtárat, a Bíró Family Kft. nyomda üzemét és az ózdi Viktória Könyvesboltot kell megemlíteni.
Sokat tesz az értékek közvetítéséért az ózdi Városi Televízió Irodalmi percek című műsora is, amely az elmúlt évben 43 adás 460 percében 35 amatőr költőt, írót mutatott be. Ózdiakat, putnokiakat, barcikaiakat, szerencsieket és másokat.
Az Ózdi Kristály születésnapján további sikereket, sok értékes lapszámot kívánunk – az olvasók örömére és a kulturális értékek gyarapodására.
Székelyné Forintos Judit
———————————————————————————————————

Észak-Magyarország – 2002. június 28.
EMBERKÖZELBEN

Tollal és fényképezőgéppel Ózdért

Ózd, (ÉM-JZ)
Sokak által ismert ember az észak-borsodi városban Kerékgyártó Mihály. Igazi intellektuális alkat, segítőkész ember. Írásai és fotói több évtizede folyamatosan jelennek meg a különböző lapokban, s nyugdíjasként is tollal és fényképezőgéppel állít emléket az ózdi térségben történt eseményeknek.

A helyi MTH-ban végzett hosszú ideig oktató-nevelő munkát, s nem kevés egykori tanítványa ma is példaképének tekinti. Dolgozószobájában mutatja újságírói munkájának tárgyi bizonyítékait. Oklevelek bizonyítják a most 64 éves Kerékgyártó Mihály munkásságának elismertségét. – Engem igazolt az élet, mert volt diákjaimtól most is kapok leveleket, közös hangot tudtam kialakítani velük. Az oktató-nevelő munkában a nevelő-oktató szerep volt a meghatározó – világosított fel pedagógiai ars poeticájáról kerékgyártó Mihály.
– Hogyan fordult figyelme a publikálás és a fotózás felé?
– Olvasói levéllel kezdődött. 1952-ben a Szabad Nép olvasói kérhettek díjtalan árjegyzéket. Kértem és kaptam, s ez nagy örömet okozott. Később a Magyar Ifjúság leközölte a hozzászólásom egy részletét.
– Ön nyugdíjasként is aktív újságíró. Mi a tollforgató alkotó felelőssége?
– A rendszeresség híve vagyok most is, a naptáram tele van feladatokkal. Kiegyensúlyozott életritmust alakítottam ki. Rendszeres a visszajelzés az olvasók részéről, s kapok kritikákat is. Én tudósító, krónikás vagyok, s most is annak érzem magam, mert az eseményeket akarom rögzíteni az utókor számára. Óriási felelősséget jelent a publikálás, mert egy-egy írás érdekeket sérthet. A szerző nem tudja elkerülni, hogy ne sértsen érdekeket. Sokféle emberrel találkozom, bizonyos helyzetekben az igazság relatív, s ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.
———————————————————————————————————

Gyermekétkeztetési Alapítvány
Kiemelkedően Közhasznú Szervezet 1999
1203 Budapest, XX. Mária u.3.Telefon: 283-2510 Fax: 283-4246
Adószám:18049842-2-43 Bankszámla:10200830-32317484

Kerékgyártó Mihály
3600 Ózd, Szent István u. 5.

Tisztelt Uram !

Ezt a levelet köszönetem és hálám jeléül küldöm. Ezekben az ezredvégi időkben méltánytalanul sok rászoruló,de ehhez mérten kevés a segítő kéz. Az Ön adománya éppen ezért felmérhetetlenül becses,mert nagy szükségben gyors segítséget jelent azoknak a gyermekeknek,akik e nélkül bizony – ha átmenetileg is,de – szenvedésre lettek volna ítélve.
Elsősorban persze elnézését kérem, ha nevét és címét rosszul írtam,sajnos a fénymásolatot amit a posta a csekkről küldött, nehezen lehet kibetűzni. Kérem, hogy ha hibát vétettem, szíveskedjen a jelen levelem mellett található adatlapon helyesbíteni! Az adatlapot egyébként a mellékelt válaszborítékban bélyeg felragasztása nélkül lehet visszaküldeni.
Alapítványunk immár hatodik éve tevékenykedik, hogy enyhítsen az alultáplált és az éhező gyermekek nehéz helyzetén. Az árvíz-és belvíz sújtotta települések gyermekein segítendő,most első ízben fordulunk közvetlenül magánszemélyekhez. Szeretnénk, ha a jövőben szorosabb kapcsolatot tudnánk Önnel kialakítani, hogy segítő munkánkat minél pontosabban és szélesebb körben tudjuk végezni. Ön már bizonyította, hogy nem közömbös más emberek szenvedése iránt, ezért, ha nem tartja szemtelenségnek, szeretnénk Önt továbbra is segítőink táborában üdvözölni….

Hálával és tisztelettel :
Király Gábor
elnök

Hálás köszönetünket fejezzük ki, hogy településünk gyermekei számára lehetőséget nyújtott az
elkövetkezendő nehéz időszak terheinek megkönnyítéséhez.
———————————————————————————————————

Hatvan esztendő vázlatokban

Tisztelettel köszöntjük a
60 éves
Kerékgyártó Mihályt

Ózdi Kristály
1998

A városunkban élő sokak által ismert Kerékgyártó Mihály, hatvan évvel ezelőtt 1938-ban látta meg a napvilágot Hajdúnánáson. Általános iskoláinak egy részét egy Újfehértóhoz tartozó tanyasi kisiskolában végezte. Közben szüleinek segített a földműves munka végzésében: kapált, kaszált nagy szorgalommal. Alaposan megismerte a szabolcsi tanyavilág életét. Egyik estén a szomszéd tanyában lakó barátja keresi fel és azt javasolja, hogy menjenek el ipari tanulónak, szakmát tanulni. A petróleumlámpa pislákoló fényénél betűzi az iskola nevét, címét. A szülők áldásukat adják…
Így került Ózdra 1955-ben az MTH 102. számú Ipari tanuló Intézetbe. Kohó-olvasztár szakmát tanult három évig. Tanuló évei alatt otthonban (kollégiumban) lakott.
1958. július 2-án tett szakmunkásvizsgát kitűnő eredménnyel. Július 25-től november 8-ig az Ózdi Kohászati Üzemekben dolgozott a tanult szakmában. 1958. november 8-án bevonult katonának. Mosonmagyaróváron, Pusztasomorján és Rajkán szolgált. Tizenkét esetben kapott dicséretet, elismerést. 1961. február 14-én szerelt le. Majd folytatta tovább megkezdett munkáját. 1962. október 14-én áthelyezték a Gábor Áron Ipari Szakmunkásképző Intézetbe, szakoktatónak. 1965-ben már vezetõ-szakoktatói teendők ellátásával bízták meg. 1966-ban még elvégezte a Munkaügyi Minisztérium által szervezett három éves pedagógiai és szakoktató-képző tanfolyamot.
1972-ben beiratkozott a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Műszaki Oktató szakára, melyet kitűnő minősítéssel végzett el. 1966 óta rendszeresen fotózik, cikkeket ír és publikál. Számtalan lapban, folyóiratban jelentek és jelennek meg munkái.
Ugyancsak 1966-ban kapcsolódott be az ózdi Honismereti Kör munkájába.
1977-ban az Ózdi Városi Tanács tagjává választották.
Később tagja lett az oktatási-közművelődési tanácsi bizottságnak is.
Munkahelyén a tanintézetben 19 éven át vezette a természetjáró- és környezetvédő csoportot. Évtizedeken át tagja volt a Magyar Amatőr film Szövetségnek. Több mint 10 óra időtartamú amatőr filmet készített. 1983-ban Budapesten környezetvédelmi oktató-nevelõ munkájáért Széchenyi István Díszoklevelet és Emlékplakettet vehetett át.
Aktív tagja volt az egykori Hazafias Népfrontnak is, de kivette a részét a fiatalok mozgalmi munkájában is. Mindezt számos oklevél bizonyítja.
A fotózás jelenleg is kedvenc időtöltése. Több esetben vett részt fotópályázatokon. Képeinek egy részét Németországban is megismerhették az Ózdi Fotóstúdió kiállítása, bemutatkozása keretében. 1994-ben gazdag sajtógyűjteményét és kiállításon szerepelt fotóit a Brassói Úti Általános Művelődési Központnak ajándékozta, amely így vált közkinccsé.
1995. szeptember 23-án a Magyar Természetbarát Szövetség Elnöksége kiemelkedő munkája elismeréseként Dr. Thirring Gusztáv Emlékéremmel tüntette ki.
1988-ban eredményes pedagógiai tevékenységéért Köpeczi Béla, Művelődési Miniszter dicséretben részesítette.
1995. december 8-án 40 év 74 nap elismert szolgálati idő után ment nyugdíjba. De ez sem jelentette számára a közélettől való visszavonulást.
1996. május 13-án az Amatőr Költők és Írók Szövetségének Országos Kulturális Szervezete színvonalas irodalmi alkotásainak elismeréseként Aranytoll-díj oklevelet adományozott részére. Egy évvel később pedig Nívódíjban részesült
1997. április 8-án több évtizedes fotóriporteri, újságírói munkájának elismeréseként a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) felvette rendes tagjai sorába.
Feleségével 32 év óta él békés, kiegyensúlyozott házasságban. Két gyereket neveltek fel. Most együtt örülnek Zolika unokájuknak, aki 1997. január 9-én született Debrecenben. Tiszteletre méltó, hogy Kerékgyártó Mihály sohasem tagadta, hogy honnan indult, akit szívós, energikus embernek ismertem meg. Nem ismer elérhetetlen célokat, ha már egyszer határozottan kialakult benne a reális belső határozottsága, melyekkel ezeket igyekszik keresztülvinni. Sikereinek s eredményeinek nagy részét is ennek köszönheti. Legerősebb pozitívuma az, hogy szellemi elgondolásait jól és ötletesen át tudja tenni gyakorlati megvalósításokba. Rugalmas mentalitású, de nem az elvei feladásával.
Mindig a végcélt és a végső eredményeket keresi, sohasem zavarják döntő mértékben a közbeeső momentumok és tényezők. Tehát alapvetően céltudatosan állapítja meg az elképzeléseit, célkitűzéseit, melyeknek a végrehajtásában is hasonlóképpen viselkedik.
Íme, ez volt Kerékgyártó Mihály hatvan évének rövid története.
———————————————————————————————————

Déli Hírlap

Külső munkatársunk díjnyertes felvétele.
Az Ózdon élő Kerékgyártó Mihály fényképeit gyakorta közöljük.
Meglehetős szerencséje van neki is rovatunkkal: egyszer már díjat nyert az oldalunkon megjelent felvételével, amelyet beküldött az OTP sajtófotó-pályázatára.
Most újabb sikert könyvelhet el: az 1986-ban meghirdetett országos pályázaton a rovatunkban.
————————————————————————————&mdash