Polyák Ferenc (Kecskemét, 1945. március 4. – 2013. augusztus 31.) magyar fafaragó.

Földműves családból származott, Matkón az "öreg iskolába" és Kecskeméten a Piarista gimnáziumba járt. Meghatározó élményeket szerzett a pásztorkodás és más mezőgazdasági munkák végzése során. Végzett néprajzi gyűjtéseket, népi együttest szervezett, szakkört vezetett, fafaragást tanított. Gyermekkora óta foglalkozott fafaragással, először a mindennapi használati tárgyakat díszítette, később már szobrokat és domborműveket is faragott. Baltával és vésővel dolgozott, a keményebb fafajtákat kedveli (diófa, szilfa( ahogy Ő nevezi:paraszt márvány), tölgyfa, vadkörtefa), témáit leggyakrabban a népi életből vette. Munkásságáról portréfilm is készült "Pusztai faragó ember" címmel. Kecskeméthez tartozó matkópusztai tanyáján élt. Több munkája is megtalálható a megyeszékhelyen működő Naiv Művészek Múzeumában.

A Rockenbauer Pál által szerkesztett Kisvasutak Magyarországon - Kecskeméti Kisvasút című 1971-es filmben Polyák Ferenc így vallott munkásságáról:

"Namost, hogy az ember ezt faragja, állandóan ösztönöz valami, megfog. Vagy egy fájdalom, szomorúság, vagy valami bánat, vagy hallok ősi, régi történeteket az itt élt betyárokról. Namost ezek a történetek, babonás históriák, mindenféle pletyka, elbeszélés, ami itt történik, fiatal lányok, legények vagy idősebb emberek mind belekerülnek a faragásba, formát adok nekik. Érzem azt, hogy így élnek tovább ezek az emberek."

Weöres Sándor Szekér Endrének írott versében így írt róla:"

"Polyák Ferit köszöntsd nevembe,
 keze alatt a szép csodák 
 öltöznek fa-redőzetekbe,
 faragott-vésett bibliák."

Egy másik versben pedig Rónay György a következőket írja:"

"Az emberek elmúlnak, a fák sorra kidőlnek,
 Tűnődik, mit tehet, hogy itt marassza őket.
 Így jár-kel a világban. A kezében szekerce,
 Hogy a múlandót mégis maradóbbá teremtse."

• Népművészet Mestere díj, 1987.
• Bács-Kiskun megye Művészeti díja, 2000.
• Katona József-díj, 2009.

Forrás: Wikipédia.hu