Francisco Goya: Morisco Gazul az első, aki lándzsával harcol a bikákkal, (1815-1816)

Francisco Goya: Pedro Romero megöli az álló bikát, (1816)

A corrida (Spanyolországban) vagy fiesta brava (Mexikóban), azaz a bikaviadal, az Ibériai-félszigetről származó látványosság, melynek során az arénában a torerók, azaz a bikaviadorok meghatározott szabályrendszer szerint a felbőszített, kifejezetten erre a célra tenyésztett, vad harci bikával küzdenek meg. Ennek a neve spanyolul: Corrida de toros(wd) A véres játék végén a matador, azaz a ’leölő’ bikaviador, díszes középkori eredetű ruházatban színre lépve, kardjával rituális szabályok szerint leöli az állatot. A matador hagyományos ruházata testre feszülő, magas derekú nadrág és derékig érő díszes boleró. A hímzésekkel, rátétekkel és csipkével díszített felsőruha meghatározó eleme a spanyol népviseletnek. Három felvonásból (tercio) áll a viadal. A corrida harmadai: a lándzsák próbája a suerte de varas, a banderilla, és a halál próbája (tercio de muerte).

A tauromaquia szó a görögből származik, amely a „bika” és a „küzdeni” szavakból áll. A Real Academia Espaňola szerint a tauromaquia nem más, mint a bikával való küzdelem művészete. Tágabb értelmezésben a bikaviadallal foglalkozó szakmai értekezések, irodalmi művek vagy műalkotások is a tauromaquia tárgykörébe tartoznak.

A látványosság a világ egyik legősibb, máig fennmaradt szokása. Federico García Lorca spanyol drámaíró szerint: „A bikaviadalnak egész liturgiája van, valóságos vallási dráma, ahol ugyanúgy, mint a misében, imádnak és feláldoznak egy istent”. A napjainkban sokat támadott véres hagyomány pontos eredete vitatott. Egyesek az ókori rómaiak gladiátorjátékaihoz, illetve a görög és krétai „bikakultuszhoz” (tauromachia) vezetik vissza, míg mások szerint az ókori Ibériában alakult ki, és csupán véletlen a párhuzam a hasonló római és görög játékokkal. Spanyolországban az ember bikával való küzdelmének első reprezentációja egy keltibér kőtömbről származik a rómaiak által az i. e. 1. században alapított Cluniából (ma romváros Burgos provincia déli részén, Kasztíliában). Ernest Hemingway Nobel-díjas író szerint, aki jól ismerte a bikaviadal hagyományos spanyolországi formáját „a bikaviadal spanyol intézmény: nem a külföldiek és a turisták kedvéért jött létre, hanem mindig ellenükre, és minden lépés, melyet a viadal módosítására, azaz szalonképessé tétele érdekében tesznek, méghozzá hiába, mivel semminemű módosítás nem fogja szalonképessé tenni, a teljes eltiltás felé vezet.” 

A bikaviadal menete

A standard spanyol bikaviadal (corrida de toros) kezdetén két alguacilillo lovas vezetésével bevonul az arénába az összes résztvevő. Először a három matador, mögöttük három sorban a velük harcoló 3-3 banderilleró. Őket követik a fölpáncélozott lovon a lovas szereplők, a picadorok. Minden matadort két banderillero követ, ők az első számú segédek, akikből idővel majd matador is válhat. Ezután bevonul néhány arenero, akik az aréna tisztításáért felelősek, majd utolsóként a ló- vagy öszvérfogat és az azt vezető puntillerok, akik később kiviszik a megölt bika tetemét. 

A bikaviadal elnöke a páholyból (egy állatorvos és egy tanácsadó társaságában) fehér zsebkendőjével engedélyt ad a viadal megkezdésére. A berohanó bikát a matador két színű, fukszia-sárga négy-hat kilós köpenyével (El capote de brega) irányítva és terelgetve figyeli az állat mozgását és viselkedését. A fárasztás első két szakaszában a köpennyel történő terelés minden mozdulatsorának külön elnevezése van:

A matador köpenyét két kezében tartva, felkészül a bika rohamára

• La Verónica
• La Media Verónica
• Larga por bajo
• Larga Cambiada
• Gaonera
• La Chicuelina
• Porta Gayola
• Faroles
• La Revolera 

Ezután érkezik kitömött ponyvával védett lován a picador, aki a puya nevű lándzsával egyszer vagy kétszer (ahogy a matador vagy az elnök jónak látja) megszúrja a bika nyaktövén feldomborodó izomcsomót (morillo), amitől a vállizmai annyira megsérülnek, hogy a bikaviadal további részében már nehezebben tudja mozgatni a fejét. Ez arra is szolgál, hogy élénkítse a bikát de csökkentse a bika öklelésekor (corneada) a szarvak jelentette veszélyt. A viadalnak ezt a részét a lándzsák próbájának (suerte de varas) nevezik.

A picador elhagyja az arénát, a banderillerók pedig három pár, színes papírral bevont, horgos végű banderillát szúrnak a bika tarkójába, marjába. Ezek az apró lándzsák a speciálisan kiképzett hegyük miatt, a bika minden mozdulata során egyre mélyebbre fúródnak a húsba, súlyos vérveszteséget okozva az állatnak.

Matador a vörös muletájával, illusztráció (1796)

Ekkor megkezdi szereplését a matador(wd), aki egy montera(wd) nevű három csúcsú fekete kalapot visel, aki muleta(wd) nevű eszközével (egy fa pálcára (estaquillador) erősített piros színű ruhadarab, kisebb, mint a köpeny), valamint egy alumínium vagy fa "szimulált karddal" száll szembe a bikával, és különböző látványos mozdulatokkal bebizonyítja, hogy képes uralni a vad bikát.

A bikával történő viadal utolsó, és egyben legfontosabb felvonása a tercio del muerte, suerte del muerte vagy suerte suprema. Az utolsó percekben a matador a kardot valódi ívelt végű acélkardra cseréli. A hagyományos szúrókard neve az estoque, amellyel egyetlen szúrással kell kivégeznie a bikát.

Gustave Doré: Kardszúrás (Estocada), illusztráció (1905)

Kétféle módszerrel történik a bika leölése. Az egyik lehetőség (volapié), amikor a matador az álló vagy támadó állatra ráveti magát, vagy a másik módszer, amikor állva fogadja a felbőszült bika rohamát (recibiendo) és úgy szúr. Ha mindent jól sikerül végrehajtania, akkor egy pontos szúrással a két lapockacsont közötti legmagasabb ponton ledöfi a kimerült ellenfelét.

Kegyelemdöfés a descabellar tőrrel, illusztráció (1796)

A matador által végzett kegyelemdöfés neve: descabello, amely a nyakszirti csigolyák közé szúrt döfés egy különleges szóróeszköz (descabellar) hegyével, amely elmetszi a gerincagyat és a bika összeesik. Ezt akkor kell alkalmazni, ha a bika már képtelen a támadásra, mert haldoklik a kardszúrástól, lerogyva a szemével már nem képes követni a muleta mozgását sem. A kegyelemdöfést néha egy puntillero végzi el kis hegyes eszközével a puntillaval.

Amennyiben a közönség és az elnök úgy ítéli meg, hogy sikeres volt a matador szereplése, megkapja trófeaként a bika egy vagy két fülét, különleges esetben a farkát is. A bátran harcoló bika néha kivívja a közönség elismerését amely fehér zsebkendőt lenget, hogy meggyőzze a bikaviadal elnökét, hogy kegyelmezzen meg neki (indultado), ha az elnök egyetért, egy narancssárga zsebkendővel jelezi a kegyelem megadását, akkor visszaküldik a tenyészetbe, ahol sebeit meggyógyítják és nyugalomban élhet a természetes kimúlásáig.

Egy bikaviadalon (corrida de toros) összesen hat bika szerepel, minden matador 2-2 bikával küzd meg az este folyamán. Egy-egy bikával körülbelül 20 percig tart a viadal. 

 A bikaviadal-arénák

A bikaviadalokat ún. arénákban (precízebb spanyol néven plaza de toros, azaz ’bikatér’) rendezik. Ezek a római állatviadalok helyszínére emlékeztető, kör alakú, homokkal borított küzdőterek (innen származik a nevük is: az arena latinul és spanyolul ’homok’-ot jelent). A világ legnagyobb bikaviadal-arénája a mexikóvárosi Plaza (de Toros) México, ezt követi a venezuelai Valenciában lévő Plaza de Toros Monumental de Valencia, és a harmadik helyen áll a madridi Las Ventas.

 A bikaviadal kategóriái

Corrida de toros: az „igazi” bikaviadal. Három matador küzd meg két-két 4-6 éves bikával.

Novillada con picadores: novillerók (még nem matadorok, általában torreádoriskolák tanulói) küzdenek meg 3-4 éves bikákkal, picadorok részvételével.

Novillada sin picadores: novillerók küzdelme 2-3 éves bikákkal, ahol picadorok nem vesznek részt.

Rejoneo: viadal lovas torreádorok részvételével.

Becerrada: torreádorok (matadorok, novillerók) vagy „műkedvelők” küzdenek két éven aluli bikákkal.

Festival: többféle – például jótékonysági – céllal rendezett viadal, letompított szarvú bikákkal. Ilyenkor nem a díszes „traje de luces”-t viselik, hanem a sokkal egyszerűbb „traje corto”-t (más néven „traje campero”).

Toreo cómico: komikus bikaviadal, melyen a torreádorok bohócok vagy törpék.

Egyéb, helyi ünnepeken rendezett látványosságok: például a bikafuttatás.

 A bikafuttatás

A bikafuttatás egy olyan látványosság, amely több bikával való viadalból áll, gyalog vagy lovon, egy zárt térben, amelyet végül is a bikák terének (La plaza de toros) neveznek. Pamplonában évente rendezik meg a világhírű Sanfermines fesztivált, amelynek fő attrakciója a bikafuttatás.

A bikaviadalon több ember vesz részt, köztük a bikaviadorok is, akik egy szoros és hagyományos, egyezményes szabályrendszert követnek, szabályozott esztétikai igényességgel tudnak részt venni, mint matadorok. 

Forrás: wikipédia