...valahol erről a túlélésről szól a Tófej kerámia is. Alig találni róla valami információt, holott mindannyiunk polcán, vagy padlásán van egy-egy (nem csak) narancssárga, karakteres dísztárgy a tófeji üzemből. Nem iparművészek tervezték, de nekem ez most tökéletesen mindegy. Csak érdekel, hogy honnan kerülnek elő ezek a nagyon szerethető, semmivel sem összetéveszthető darabok.

 

Tófej kerámiák. Fotó: saját. 

Forrás  https://regikeramiak.blog.hu/2018/01/05/orsegi_tradicionalis_keramiatol_a_kadar-korszak_modernitasaig

Tófej Zala megyében van. A két világháború között egy Oroszországból ide került, viharok által edzett nő pénzéből egy kis téglagyár jött itt létre.[1] A második világháború után a kis üzem nem tud tartósan megmaradni (még mészégetéssel is próbálkoztak), így a hatvanas évek első felére abszolút megállt a termelés.[2]

A magyar zománcipar ekkor fordult a kihasználatlan tófeji gyár felé: a kecskeméti LAMPART üzemtől elvette a kerámiamáz gyártását, azt a tófeji üzemre bízta, a létesítmény irányítására a zala megyei vezetés pedig egy bizonyos Czugh Dezső és Czugh János[3] magyarszombatfai fazekast helyezett ide 1964-ben.[4]

„Április elsejétől nekünk kellett ellátni az egész országot (kerámiamázzal), két hetet engedélyeztek az előkészületekre. Még lakásunk sem volt, az irodába tettek be egy tábori ágyat, azon aludtunk felváltva a bátyámmal, amíg helyre nem hozták a romos, régi Celotti-házat (azaz a téglagyár épületét).”[5]

Czugh-testvérek: Czugh János és Dezső.

Képek forrása: http://www.studiolum.com/nm/hu/czughjanos.htm és Czugh Mária felvétele.  

Forrás: https://regikeramiak.blog.hu/2018/01/05/orsegi_tradicionalis_keramiatol_a_kadar-korszak_modernitasaig