Diocletianus palotája
Világörökség
Adatok
Ország	Horvátország
Világörökség-azonosító	97-001
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	II, III, IV
Felvétel éve	1979
Elhelyezkedése
Diocletianus palotája Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 30′, k. h. 16° 26′
A Wikimédia Commons tartalmaz Diocletianus palotája témájú médiaállományokat.

Diocletianus palotája egy Kr. u. 300 körül épült antik palota, melyet Diocletianus római császár építtetett. Az épület a horvátországi Splitben található. A császár Kr. u. 305-ben visszavonult a politikától, és 311-ben bekövetkezett haláláig a palotában tartózkodott. A palota maradványai a mai spliti óvárosi központ fontos részét képezik.

1979 novemberétől az UNESCO világörökség listáján szerepel.

 Építése

A Tabula Peutingeriana néven ismert római térkép adatai alapján az öbölben már az ókorban állt a Spalatum nevű település, amelynek maradványait és méretét a mai napig nem határozták meg. A palota építésének kezdete pontosan nem ismert. Feltételezhetően a tetrarchia bevezetése után[1], 295 körül kezdték építeni, azonban tíz évvel Diocletianus döntése után, mely alapján 305-ben lemondott a palota még mindig nem készült el. A jelek szerint a császár már itt tartózkodott, amikor még folytak a munkálatok. Azt sem tudni, hogy kinek a tervei szerint épült a palota és kik voltak az építői.

A palota köveibe vésett Zotikos és Filotas nevek görögök és a számos bevésett görög betű arra enged következtetni, hogy számos építtető eredetileg a birodalom keleti részéről származott, vagyis Diocletianus keleti mestereket hozott magával. Ennek ellenére nagyon valószínű, hogy a munkaerő nagy része helyi származású volt. Az alapanyag közelről érkezett. A fehér mészkövet Bračról hozták, néhány követ pedig a Trogir melletti Segetből hoztak. A közeli folyók medréből travertint bányásztak, Salonán és a közelben található műhelyekben pedig téglát készítettek. Az épületegyüttesnek addig nem volt közvetlen előzménye a római építészetben. Eredetisége alapvető funkciójából és a helyhez való alkalmazkodásából ered.

A palota rekonstrukciója

 Építészet

A palota külső formája római castrumhoz, katonai táborhoz hasonlít. A külső falak csaknem szabályos téglalap alaprajzúak, 175-181 x 216 m méretűek[2], a palota sarkában lévő tornyok pedig a római katonai építészet hagyományait követik. Mivel a palota mindössze 6 km-re volt a legközelebbi nagyvárostól Salonától, sáncokkal volt körülvéve. Belső elrendezése alapvetően katonai táborra emlékeztet. A cardo[3] és a decumanus,[4] a táborok főutcáinak a via praetoriának és a via principalisnak felelnek meg. A palotának négy bejárata volt: három a szárazföldi és egy a tenger felőli oldalon. Az Aranykapu (Porta Aurea, az északi bejárat), a Vaskapu (Porta Aenea, a nyugati bejárat), a Tengeri Kapu (Porta Meridionalis, a déli bejárat), és az Ezüstkapu (Porta Argentea, a keleti bejárat). A mai főbejárat Porta Aenea, vagyis a Vaskapu, míg egykor az északi bejárat a Porta Aurea, vagyis az Aranykapu volt a főbejárat. A palota egész területét két részre osztották, mindegyiknek más volt a célja. Az északi részen a szolgálati helyiségek, az őrség szálláshelyei, a raktárak stb. voltak. A déli, fényűzőbb részen, amelyet a boltozatos alépítmények (a palota úgynevezett pincéi) fölé emeltek, a császári családnak szánt épületek voltak.

A palota alaprajza R. Adam szerint

A homlokzatok sem voltak egyformák. A legreprezentatívabb a déli, a tengerre néző homlokzat volt, melynek alsó részén (amelyet Diocletianus idejében elöntött a tenger) kisebb nyílások és ajtók voltak. A keleti és nyugati homlokzatok hasonlóak voltak egymáshoz, díszítés nélküliek. Az északi homlokzaton volt a palota főbejárata, az Aranykapu, kettős ajtóval, amelyen egy boltív feküdt fülkékkel, amelyekben szobrok voltak (valószínűleg Jupiter és négy tetrarcha szobrai). A két fő utca közül a cardo a peristiliumhoz, a császár lakása előtti nyílt térhez vezetett, amelynek bal oldalán volt a császár mauzóleuma (ma a Szent Dujam székesegyház). A peristiliumtól jobbra három templom volt. Az első Jupiteré volt, a másik kettőt pedig ma Cybele és Vénusz templomának tartják, bár ezeket a neveket más források nem erősítették meg. A császár lakásába az ellenkező oldalról az előcsarnokon keresztül lehetett bemenni. A szobák korábbi elrendezése az azonos elrendezésű földszinti csarnokok segítségével rekonstruálható.

Összességében a Diocletianus-palota a császári villa, a hellenisztikus város és a megerősített katonai tábor (castrum) elemeit tartalmazza. Építészeti szempontból a fesztávokat többnyire boltívekkel zárták le, amelyek ferdén továbbították az épület súlyát az alapokhoz, míg a reprezentatív részeken a fesztávokat kőgerendák használatával sikerült áthidalni. A reprezentatív részek, valamint minden más, nagyobb igénybevételnek kitett épületrész szilárd, finoman megmunkált kőből készült. A falak vakolt vagy burkolt részei jobban megmunkálható, finomabb kőből épültek, bizonyos közönként négy sor téglával. A boltozatok könnyű folyami kőből (tufa), de a nagyobb koncentrált feszültségnek kitett részek téglából készültek. A mennyezet és a tetőszerkezet fából készült. Az építészeti elemek dekoratív megmunkálása jellemzően a Római Birodalom keleti részének munkamódszerére. A megőrzött részek méreteiből az következik, hogy a palota a római mértékegységben készített terv szerint épült. 

Forrás: wikipédia