Lőcsei Gabriella 
A gyermekkor tündöklete című regényben, ?a lengyeles? Kovács István írásában mindössze pár sor foglalkozik a fiatalemberrel, akit mindenkinél nagyobb hősnek látott kisfiú korában Budakeszin a szerző. A könyvéből készülő film ? a Budakeszi srácok ? már hosszan részletezi a történetét. Alighanem izgalmas része lesz az ötvenedik évfordulóra szánt filmnek az a titkokkal, gyilkosokkal és áldozatokkal zsúfolt jelenet, amely a valóságban 1956. október 26-án játszódott le délelőtt tíz tájban Budakeszi főutcáján.

Ha tetszett a cikk, ossza meg ismerőseivel

A filmváltozatban álneveket viselnek a történet szereplői, de a környéken mindenki tudja, s talán távolabb is sokan, hogy kiket rejtenek a költött elnevezések. A fiatalember ? a golyó által halálra sebzett Márity László. Aki megölte, s nem is csak őt, hanem a szemtanúk szerint az apósát, majd önmagát is ? Sziklai Sándor. 1956. november 4-től Apró Antal, Kádár János, Kossa István és Münnich Ferenc aláírásával nyomatékosított hirdetmény intézkedett róla, hogy ezt az embert mártírnak tekintsék. Többek között az ő halálával indokolták az elvtársak mindazt, ami november 4-e után hazánkban történt. A ház falán, ahol azon az ötven évvel ezelőtti, októberi napon a mind a mai napig nem tisztázott szörnyűségek megestek, emléktábla őrizte Sziklai Sándor nevét. Ma üres fehér négyszöget talál a vándor az emléktábla helyén. Utcája sincs már Sziklai ezredesnek Budakeszin. De van Szegeden, Dorogon, Békéscsabán, a 2006-os önkormányzati választások interneten elérhető listái legalábbis ezt tanúsítják. 
Nem a szépíró Kovács István foglalkozott először az ötven évvel ezelőtti történettel, nem is a filmrendező Erdőss Pál. A rendszerváltozás utáni első őszön cikksorozatban idézte fel a Sziklai-ügyet a Pest Megyei Hírlap. A két újságíró, Fazekas Eszter és Móza Katalin következetes tényfeltáró munkájának köszönhetően a sötét históriának sok fontos részlete napvilágra került, ám mivel oly sok más politikai, történelmi s közéleti sötétséget kellett akkoriban megismerniük az embereknek, munkájuk feledésbe merült. Ha a mozikban vetíteni kezdik Erdőss Pál filmjét, talán felerősödik honfitársainkban a kíváncsiság, vajon kik voltak a gyilkosok és kik az áldozatok Budakeszin 1956. október 26-án. A már megjelent dokumentumok, a mostanában nyilvánosságra kerülő levéltári iratok és kutatási anyagok felhasználásával, Budakeszi egykori és mai lakóinak az elbeszélése alapján állt össze a kép, amely nemcsak a Sziklai-ügyet ábrázolja, de talán azokra az erkölcsi viszonyokra is rá tudja irányítani a figyelmet, amelyeknek a mai napig örökösei és elszenvedői vagyunk. A teljesség kedvéért szerettük volna megszólaltatni Sziklai Sándor özvegyét, aki azonban elzárkózott a személyes találkozástól, a telefonbeszélgetésünk alkalmával kapott, az 1984-ben megjelent Lobogó élet című könyvében olvasható állításaival lényegében egyező információk nyilvánosságra hozatalához pedig nem járult hozzá. Kívánságát tiszteletben tartjuk. 
Sziklai Sándor hatvanegy esztendős volt 1956-ban. Volt hadifogoly, vöröskatona, agitátor, tanult és tanított a Szverdlov egyetemen, harcolt a spanyol polgárháborúban. Amikor visszatért a Szovjetunióba, a magyar partizániskola tanára lett. Rákosiék nem kedvelték, és ez eleve meghatározta 1945 utáni magyarországi előmenetelét. És nem is csak a spanyolos múltja miatt lett Sziklai Sándor kellemetlen elvtárs, de föltehetőleg azért is, mert egy ideig ? Rainer M. János tanulmányában olvasható ? az MKP moszkvai képviselőjeként, két másik társával, ő továbbította a szovjet párt külpolitikai bizottságának Rákosi Mátyás havi írásos jelentéseit országunkról. Nem is kapott fontos megbízatást Sziklai, amikor hazatért. Először a kommunista párt hadifogoly-irodájának lett a vezetője, később a Hadtörténeti (eredetileg: Hadtörténelmi) Intézet parancsnokává nevezték ki. Beosztottainak viszszaemlékezései szerint az intézetben nem Sziklai, hanem Maléter Pál ezredes, a vezérkari főnökség szabályzatszerkesztő csoportfőnökségének vezetője játszotta a legjelentősebb szerepet. (Külön fejezetet érdemelne, hogy milyen tarka képet mutatott az intézet személyi állománya 1954 és 1956 között. Volt ott első és második világháborús nyugalmazott tábornok és főtiszt, de tábori püspök is, akinek a nyakában függő keresztet Farkas Mihály honvédelmi miniszter ajándékozta, hogy ? párttag lévén ? ?megfelelően képviselje a hadseregben az állam és az egyház harmonikus együttműködését?.) Sziklai Sándor feladata inkább csak a reprezentáció lehetett, ünnepi előadásokat tartott a hadtörténetírás feladatairól az MDP III. kongresszusának tükrében a Magyar Országos Levéltár kétszázadik születésnapján. Voltaképpen minden alkalommal ugyanazt hirdette: a hadtörténetírás legfőbb feladata a politikai nevelés, a marxizmus?leninizmus tanainak az addigiaknál hatásosabb terjesztése.