1936-1938: Prágai Képzőművészeti Főiskola, mestere: O. Blažiček; 1939-1940; 1946-1949: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Aba Novák Vilmos, Kmetty János. 1963: tanulmányút Olaszország; 1967: Svájc; 1969: Bulgária; 1974: Ausztria; 1979: Németország; 1982: Szocialista Kultúráért elismerés; 1983: I. Szegedi Táblaképfestészeti Biennálé díja; 1984: A Művelődési és Közoktatási Minisztérium nívódíja; 1995: A Szegedi Nyári Tárlat díja; 1996: Székely Bertalan emlékérem; 1997: MKÉ; 1998: VII. Szegedi Táblaképfestészeti Biennálé fődíja. 1951-1958 között a Népművelési Intézet Képzőművészeti Osztályának vezetője. A Művészeti Kiskönyvtár sorozat megindítója és szerkesztője, a Tokaji Művésztelep megalapítója. 1959-1974 között a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Rajz Tanszékének tanára, majd tanszékvezetője. A szegedi SZÖG-ART Művészeti Egyesület tagja, Budapesten él.
A lírai absztrakt festészet egyik legkiválóbb hazai képviselője. Meglehetősen késve indul pályáján: csaknem ötven évesen rendezi első kiállítását. Ennek ellenére viszonylag hamar rátalál sajátságos tematikai és stiláris karakterére. Kezdettől fogva a mitológiai, bibliai eszmekör foglalkoztatja, nem is szólva a tájképi, tengeri víziókról, egyben a cirkuszt idéző látomásokról. Formailag viszont a szerkesztő elvű, konstruktív képépítés és az oldott, expresszív színkezelés mágikus összehangolására törekszik. Míg korai műveit a telítettebb, kontrasztosabb tónushasználat jellemzi, addig a későbbiekben egyre elvontabb, légiesebb képeket teremt. Amolyan igényes, bravúros szintetizátor, aki specifikus egyéni formanyelvet alkotott. Nála a kifinomult, költői színhasználat minduntalan összefonódik egyféle jelképes, ornamentális és kalligrafikus kifejezéssel.