Nikolausz Kopernikusz
Életrajzi adatok
Született	1473. február 19. Toruń
Elhunyt	1543. május 24. (70 évesen) Frombork
Sírhely	Archcathedral Basilica of the Assumption of the Blessed Virgin Mary and Saint Andrew in Frombork
Születési neve	Niklas Koppernigk
Ismeretes mint	a heliocentrikus világkép hirdetője
Nemzetiség	lengyel
Házastárs	nincs
Szülei	Barbara Koppernigk Niklas Koppernigk
Iskolái	Jagelló Egyetem Padovai Egyetem Bolognai Egyetem Ferrerai Egyetem
Pályafutása
Szakterület	csillagászat
Kutatási terület	csillagászat
Jelentős munkái	fő műve a De Revolutionibus Orbium Coelestium
Nikolausz Kopernikusz aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Nikolausz Kopernikusz témájú médiaállományokat.

„Ki ne csodálhatná minden dolgok alkotómesterét, akiben nyugszik a legfőbb boldogság és minden jó” – (Kopernikusz)

Nikolausz Kopernikusz (latinul: Nicolaus Copernicus, lengyelül: Mikołaj Kopernik), (Toruń, 1473. február 19. – Frombork, 1543. május 24.) lengyel csillagász. Nevéhez fűződik a heliocentrikus világkép kidolgozása, amely szerint a Föld és a többi bolygó kering a Nap, a Hold pedig a Föld körül. Kopernikusz ennek az elméletnek a publikálásával forradalmasította az egész világképet, és megalapozta Galilei, Kepler és Newton felfedezéseit, megindította a középkor végét is jelző tudományos forradalmat.

 Élete[szerkesztés]

Kopernikusz (eredetileg Koppernigk; Coppernich) 1473. február 19-én a lengyelországi Toruńban látta meg a napvilágot. Korán, már 10 éves korában árvaságra jutott, s ettől kezdve nagybátyja, Lukas Watzenrode nevelte, aki Fromborkban volt kanonok. 18 évesen a Krakkói Egyetemen kezdett tanulmányokat a csillagászat területén, majd 1496-tól 1500-ig Bolognában görögöt és matematikát tanult. Ezt követően a páduai és ferrarai egyetemen az orvostudománnyal és a jogtudománnyal kötött közelebbi ismeretséget, Ferrarában egyházjogból doktorátust is szerzett. Hazatérése után Heilsberg várában, az akkor már püspök nagybátyja, Watzenrode háziorvosa és titkára lett. 1512-ben, amikor a nagybátyja meghalt, Kopernikuszt nevezték ki Warmia egyházmegye kanonokává, s ez a poszt élete végéig tisztes jövedelmet biztosított számára.[1] A Német Lovagrend elleni háborúban ő szervezte meg Olsztyn védelmét. 1520-ban hivatalos elfoglaltságaitól visszavonult, és a fromborki székesegyház tornyában berendezett csillagvizsgálójában már csak a csillagászattal és a heliocentrikus világkép elméletével foglalkozott. 1533-ban Johann Widmanstetter Rómában előadást tartott a pápának Kopernikusz elgondolásáról, ami ekkor még nem találkozott pápai rosszallással. 1542-ben, főként a wittenbergi egyetemmatematikaprofesszorának, Georg Joachim Rheticus rábeszélésére szánta el magát fő művének kiadására, ami 1543-ban, Nürnbergben jelent meg. Ennek egy példányát - a Krakkói Egyetem rektora elmondása szerint - halála előtt pár órával kapta kézhez.

 Elmélete és művei[szerkesztés]

A De Revolutionibus Orbium Coelestium címlapja (1543)

Kopernikusz görög nyelvtudása révén ismerkedett meg az i. e. 3. században élt görög csillagász, a Szamoszi Arisztarkhosz ideájával, amely szerint a Föld és a többi bolygó a Nap körül kering. 1510-ben már nagy vonalakban az ötlet nyomán dolgozta ki a heliocentrikus világmodellt, erről szóló tanulmányát Commentariolus címen kéziratos formában terjesztette. A mű kiadásán ekkor még töprengett, egyesek szerint az egyháztól való félelme miatt, ami igaz, de nem úgy, ahogy gondolnánk. Ez még a reneszánsz és nem Galilei kora, tehát nem az egyházi üldözéstől félt, hanem attól, hogy nevetségessé válik a kortársak, az egyház és a tudósok (ami akkoriban majdnem ugyanazt jelentette) előtt. 1539-ben azonban felkereste Georg Joachim Rheticus, akinek sikerült meggyőznie elmélete publikálásának fontosságáról. Sőt Rheticus, az ő engedélyével, 1540-ben egy rövid tanulmányban, Narratio Prima címen ismertette a lengyel csillagász fő művében a De Revolutionibus Orbium Coelestiumban leírt, Az égi pályák körforgásairól című könyvben kifejtendő nézeteit. Rheticus 1542-ben Lipcsében kapott professzori állást, így a mű kiadásával kapcsolatos teendőkkel Andreas Osianderlutheránus papot bízta meg Nürnbergben. Osiander volt az, aki egy aláírás nélküli előszóban a heliocentrikus világképet nem a valóság leírásának, hanem csupán egy hipotézisnek állította be:

Kétségem sem fér hozzá, hogy bizonyos tanult férfiak most, hogy széles körben ismertté vált a könyvben ismertetett újszerű hipotézis — jelesül, hogy a Föld mozog és valójában a Nap áll mozdulatlanul a világegyetem középpontjában — mélységesen megdöbbentek. De ezen feltevés nem feltétlenül igaz, sőt még csak nem is valószínű, csupán arról van szó, hogy a korábbi megfigyeléseknek megfelelő számításokat ismertet.[2]

A De Revolutionibus hat könyvből áll. Az 1. könyv a Nap-központú modell általános ismertetése. A 2. könyv egy csillagkatalógust is tartalmazó csillagászati fogalomgyűjtemény és a csillagos ég bemutatása. A 3. könyvben a Nap látszólagos mozgása és a precessziókerül megtárgyalásra. A 4. könyv a Hold mozgásával és fogyatkozásaival foglalkozik. Az 5-6. könyv az egyes bolygók hosszúság illetve szélesség menti mozgását írja le.

Kopernikusz e művekben bebizonyította, hogy a heliocentrikus világkép – szemben Ptolemaiosz geocentrikus modelljével – egyszerű és logikus magyarázatot ad olyan égi jelenségekre, mint a bolygók fényességének változása vagy a Hold fázisainak különbözősége. A Földnek a többi bolygó közé sorolásával Kopernikusz megszüntette az éles különbségtételt a földi és az égi események között. Felfedezésének zsenialitása abban is megmutatkozott, hogy az összes matematikai nehézséget az euklideszi geometria segítségével oldotta meg, s az égitestek lehető legkevesebb mozgásával megmagyarázta a lehető legtöbb jelenséget. Felfogásának egyetlen hibája, hogy ragaszkodott a bolygók körpályájához. Ezért is késlekedett művének kiadásával, mert az így számított bolygópozíciók a körpályák feltételezése miatt pontatlanabbak voltak a korábbiaknál. A problémát később Keplernek sikerült megoldania ellipszis pályák feltételezésével.

Sajnálatos tény, hogy míg Ptolemaiosz a teljes égi mozgást 40 kör felhasználásával vélte leírni, addig Kopernikusznak a pontatlanabb leíráshoz 48 epiciklusra volt szüksége.

 Kopernikusz jelentősége[szerkesztés]

Egy oldal a De Revolutionibus c. 
fő művének kéziratából

A heliocentrikus világkép a matematika eszközeivel próbálta bebizonyítani, hogy a ptolemaioszi geocentrikus világképnél egyszerűbben és érthetőbben megmagyarázható az égitestek mozgása. A Földnek a bolygók közé sorolásával alapjaiban támadta az arisztotelészi fizikát, és felborította a középkori scala naturaenek, a dolgok hierarchikus elrendezettségének tételét, és ezzel az elmélettel a középkor végi tudományos forradalom elindítója lett. A De Revolutionibus rövid idő alatt elterjedt Európában, 1566-ban Bázelben újra kiadták, de ennek ellenére a heliocentrikus világkép csak lassan hódított teret (részben azért, mert Kopernikusz műve olvashatatlan volt). Az egyház is csak évtizedekkel később kezdte támadni a benne leírt nézeteket, s csak 1616-ban, az első Galilei-per idején tette a tiltott könyvek listájára, másfél évszázadra. Mivel Kopernikusz elmélete ellentmondásban van az Ószövetség bizonyos verseinek betű szerinti értelmezésével, már ő maga is számított az egyházi kritikákra, amelyeket ezzel a megjegyzéssel igyekezett megelőzni: „a csillagászatot a csillagászok számára írják.” A katolikus és az evangélikus egyház azt tartotta, hogy a heliocentrikus világképben csak egy elvont matematikai modellről van szó. Galileo Galilei volt az, akit a modell valóságként való hirdetéséért az inkvizíció elítélt.