Tavaszi hadjárat
1848–49-es forradalom és szabadságharc
Tavaszi hadjárat a főhadszíntéren
Dátum	1849. április - 1849. május
Helyszín	Magyar Királyság
Eredmény	Magyar győzelem
Terület- változások	A magyar haderő a Tisza-Maros vonaláról a Vág és a Rába vonaláig jut, Erdélybőlkiszorulnak a cs. kir. és orosz csapatok, csak az érchegységifelkelés és Gyulafehérvár vára tarja magát, a Délvidék a Titeli-fennsík, Arad és Temesvár kivételével magyar kézre kerül.
[kinyit]Harcoló felek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
[kinyit]Parancsnokok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.

A tavaszi hadjárat a főhadszíntéren 1849. április 2-ától május 21-éig tartott, melynek során a magyar honvédseregóriási, ám nem teljes katonai sikert ért el. A terv a császári csapatok bekerítése[1] és Komárom felmentése volt, a mellékhadszíntereken pedig Erdély felszabadítása és a Délvidék elfoglalása.

 Előzmények[szerkesztés]

 Előzmények a főhadszíntéri hadműveleteknél[szerkesztés]

A honvéd fősereg támadásához több mint egy hónapot kellett várni a kápolnai csata után, ugyanakkor szerencsére a császáriak sem indítottak komolyabb támadást a Tisza-vonal ellen. A március ugyan a fősereg támadása szempontjából elvesztegetett hónapnak tűnik, azonban a későbbiek szempontjából nagy jelentőséggel bírt a győztes második szolnoki és losonci ütközet.

A magyar támadás késedelmének elsődleges oka a fővezéri poszt körül kialakult válság volt. A kápolnai csata után Henryk Dembińskinek távoznia kellett a fővezéri posztról, ezért először a nagy szakmai tudású Vetter Antal (március 1.), majd ennek emberi összeférhetetlensége[2] és betegsége miatt Görgei Artúr (március 31.) került a seregek élére. Görgeit támogatta az I. hadtest parancsnoka, Klapka György is; a körülmények is éppen ekkor értek meg a támadásra: Windisch-Grätz teljes bizonytalanságban volt a magyar csapatok hollétét és erejét illetően, ráadásul a Losoncot bevevő Beniczky Lajos különítményét legalábbis hadosztálynak képzelte, ezért támadást várt a Felvidéken is.

 Előzmények az erdélyi hadműveleteknél[szerkesztés]

Bem József erdélyi hadműveletei

Erdélyben a szép győzelmek és a súlyos vereségek csaknem hetente váltogatták egymást, mióta a lengyel származású Bem József lett az erdélyi magyar haderő főparancsnoka. Még decemberben felszabadított Észak-Erdélyt, helyreállította a kapcsolatot a Székelyfölddel, Urban ezredest kiszorította Bukovinába, és újoncozást kezdett a visszafoglalt területeken.

Ezután a cs.-kir. erdélyi főhadparancsnokkal, Puchner Antallal került szembe, itt azonban igencsak váltakozó teljesítményt nyújtott. Gálfalvánál még győzelmet aratott. Ezután a császári csapatok demoralizáltságára építve Nagyszeben ellen indult. A város ellen indított első támadása vereséggel végződött. Ekkor Szelindekre vonult. Miután ott visszaverte a császári erők támadását, a jobban védhető Vízaknára vonult vissza. Ekkor megosztotta erőit: egy hadoszlopot a Székelyföld biztosítására küldött, egy dandárt pedig Dévára, hogy a Magyarországról érkező erősítéssel felvehesse a kapcsolatot. Vízaknánál így mindössze 4000 embere szállt szembe Puchner túlerőben lévő seregével, amely számíthatott Bem hátában a gyulafehérvári vár védőire, és a román népfelkelés kb. 5000 emberére is. Bem katasztrofális, csaknem megsemmisítő vereséget szenvedett, majd az Erdélyből Magyarországra vezető út utolsó, jól védhető pontjára, Piskire vonult serege maradékával. Ekkor azonban csatlakoztak hozzá a magyarországi erősítések, és február 9-én már győzelmet aratott a piski ütközetben. Február 18-án Urban betört Erdélybe, és szétverte Riczkó Károly különítményét. Bem a segítségére sietett, és Urbant ismét visszaszorította Bukovinába.