Pio atya
Roberto Dughetti portréja, 1966
pap, szerzetes, stigmatizált, misztikus
Születése
1887. május 25. Pietrelcina, Olasz Királyság
Halála
1968. szeptember 23. (81 évesen) San Giovanni Rotondo, Olaszország
Tisztelete
Egyháza	Római Katolikus Egyház
Boldoggá avatása	1999. május 2., Róma Boldoggá avatta: II. János Pál pápa
Szentté avatása	2002. június 16., Róma Szentté avatta: II. János Pál pápa
Kegyhely	San Giovanni Rotondo (itt élt és itt van eltemetve is)
Ünnepnapja	szeptember 23.
Védőszentje	a katolikus kamaszok és a civil önkéntesek védőszentje

Francesco Forgione (Pietrelcina, 1887. május 25. – San Giovanni Rotondo, 1968. szeptember 23.) stigmatizált olasz római katolikus pap, kapucinus szerzetes. A Pio nevet a szerzetesrendben kapta. Pappá szentelése után Padre Pio (Pio atya) néven vált ismertté. Számos különleges esemény fűződik nevéhez a hívők szerint. II. János Pál pápa 1999-ben boldoggá, majd 2002-ben szentté avatta.

 Kezdeti évek (1887–1903)

Francesco Forgione 1887. május 25-én látta meg a napvilágot a dél-olasz, Campania régióbeli kisvárosban, Pietrelcinában, Grazio Mario Forgione (1860–1946) és Maria Giuseppa de Nunzio (1859–1929) negyedik gyermekeként. Hét testvére volt, közülük négyen érték meg a felnőttkort: egy bátyja, Michele, és három húga: Felicità, Pellegrina, és Grazia (aki később apáca lett). Szülei állatokkal foglalkoztak, pásztorkodással keresték meg a betevőre valót. Édesanyja ragyogó, világos szemű asszony reggeltől késő estig dolgozott. Amíg mezei munkák voltak, a földeken, később otthon a ház körül látta el háziasszonyi, sőt hosszú időn át a családfői teendőket. Édesapja szintén munkásember volt, s azért, hogy Francesco tanulhasson, Amerikába utazott dolgozni. Fiát a várfal mellett meghúzódó, közeli Szent Anna-kápolnában keresztelték meg, ahol később ministrált is. Visszaemlékezve azt mondta, hogy ötéves korára már tudta, hogy életét Istennek fogja szentelni. Sűrűn vezekelt, anyja egyszer rajtakapta, amint a földön alszik egy nagyobb követ használva párnaként. Tízéves koráig állatőrzéssel foglalkozott, ami késleltette tanulmányainak megkezdését. Egyszerű életet éltek, de későbbi visszaemlékezéseiben ezt írta: „családunkban nehéz lett volna tíz lírát találni, de sohasem hiányzott semmink se.”

Gyermekkorában Francesco mennyei látomásokról és elragadtatásokról számolt be. 1897-ben, három év elemi iskola után hívatást érzett a szerzetesi életre, miután egy fiatal kapucinus szerzetessel beszélt, aki a vidékükön gyűjtött adományokat. Amikor kifejezte szándékát szüleinek, elutaztak Morconéba egy közösséghez, amely 21 kilométerre északra volt Pietrelcinától, hogy megtudják, fiuk beléphet-e a rendbe. Az ottani szerzetesek azt mondták, hogy szeretnék a fiút felvenni közösségükbe, de ehhez magasabb tanulmányokra van szükség.

Apja az Egyesült Államokba utazott, hogy munkát keressen, amelynek keresetéből kifizetheti fia magánóráit. Ez idő alatt bérmálkozott Francesco, 1899. szeptember 27-én. Elvégezte a magániskolát, és megszerezte a megbeszélt tanulmányi fokozatot.

1903. január 6-án, 15 évesen, belépett a morconei kapucinus szerzetesek noviciátusába, ahol január 22-én felöltötte a habitust, és megkapta a Pio nevet, V. Piusz pápa tiszteletére, aki Pietrelcina védőszentje volt. Letette az egyszerű szegénységi, szüzességi és engedelmességi fogadalmat. 

....